A sírban egy 20-21 éves fiatal nő jó megtartású csontváza feküdt. A vázon és mellette számos, főként aranyozott ezüstből készült test- és ruhaékszer került elő.

Kiemelkedő lelet a hajfonatot díszítő nagyméretű, lemezes hajfonatkorongpár, a finom ezüsthuzalból kialakított lánc és a honfoglaló magyar nőknél divatos gömbsorcsüngős fülbevaló. Kaftánját aranyozott ezüst, csüngős veretekkel díszítették, míg viselete további gazdagságát a rávarrt kerek, préselt ezüstveretek hangsúlyozták. A felsőruházatot ezüst és bronz fülesgombok fogták össze, kezén karperecet viselt, és a temetés során egy bőrlyukasztásra szolgáló vasárt tettek még a halott mellé.

A HAJFONATKORONGOK

A honfoglalás kori női viselet kiemelkedő és ritka elemei az általában párban előforduló díszes korongok, melyeket a hajfonatba rögzített bőrszalagokon, függesztve viseltek.

A derekegyházi korongpárt jó minőségű ezüstlemezből készítették, egyszerű, bemélyített koncentrikus körökkel díszítették, melyeket gazdagon aranyoztak. A főként méretükben kiemelkedő - átmérőjük közel 10 cm - derekegyházi hajfonatkorongokat valószínűleg hátlaplemezek merevítették, melyekhez szegecsekkel kapcsolódtak a felfüggesztő bőrszalagok. A hajfonatkorongokat egymás mellett elhelyezett apró lyukak ütik át, melyeken keresztül a hátlaplemezre, illetve a függesztőszíjakra felvarrták. A hátlaplemezből kinyúló szegecsfejek illesztéséhez apró mélyedéseket kalapáltak a hajfonatkorongok peremébe.

A KARPEREC

A honfoglalás kori férfi- és női viselet gyakori melléklete a kerek átmetszetű bronzhuzalból kialakított karperec.

Az ékszer a 10. század kezdetétől gyakori és közkedvelt darabja volt a magyar viseletnek. Korábban azt is feltételezték, hogy gyakoriságának az egyik oka azzal magyarázható, hogy praktikus szerepe volt a ruha lebegő ujjainak leszorításában. Az újabb megfigyelések azonban nem támasztották alá ezt a véleményt, hisz nagyon sok esetben, így az itt ismertetett sírban is csak egy karperec volt, míg az előbbi elképzelés többet feltételez. Az itt bemutatott sírban egy nyitott, elhegyesedő végű bronz karperec került elő a mellkason, nem viseleti helyzetben.

A LÁNC ÉS A FÜLBEVALÓ

A fülbevaló és a lánc feltárás közben A honfoglalás kori női viselet ritka tartozékai a láncékszerek. A derekegyházi lánc finom, jó minőségű ezüstből készült, a láncszemek kialakítása egy gondos, nagy szakértelemmel bíró mester kézügyességéről tanúskodik. A lánc a fej mögött futott, és két végét sodrott ezüstdróttal egy-egy gömbsorcsüngős fülbevaló karikájához erősítették. A gömbsorcsüngős fülbevaló a honfoglaló magyar nők egyik kedvelt ékszere volt. Több típusa is ismert a feltárt régiségek között, van ahol valódi gyöngyök díszítették a függőrészt, míg más esetekben préselt lemezes tagokból alakították ki a gömbsort, de nem volt ismeretlen a dísz öntött megformázása sem. A derekegyházi fülbevalók háromszög alakú karikáihoz négy-négy lemezes ezüstgömbből kialakított csüngőrész kapcsolódik. A láncékszerek más esetekben megfigyelt viseleti szokása szerint elképzelhető, hogy a láncot a fülbevalóval együtt a pártára rögzítve viselték.

A RUHADÍSZEK

A kaftánveretek feltárás közben A 10. században élt eleink ruházatáról nagyon kevés konkrét információval rendelkezünk. Főként a történeti forrásokból valószínűsítjük, hogy a gazdag családok tagjai minden bizonnyal bizánci brokátból és selyemből készített ruhákat viseltek, amelyeket aranyozott ezüstveretekkel díszítettek. A sírban az egykori ruházatból csak apró lenyomatok maradtak meg, a rekonstrukciós rajzon látható textil színe és mintakincse a korszakból fennmaradt bizánci ruhák és szövetek alapján készült. A veretek három csoportra oszthatók. A koponya két oldalán nagyméretű, préselt, aranyozott ezüstből készült veretek kerültek elő. A vereteken az árkolt középső részt egy gyöngysor övezi, amelyet egy mélyebb, aranyozott rész fog közre. A veret három lyukkal átütött szélét egy újabb gyöngysor keretezi. A koponya jobb oldalán kisméretű, aranyozott ezüstből préselt, gyöngyözött mintával díszített, kerek veretek feküdtek, megközelítően félkör alakban. Az ékszerek peremén két, egymással szemben elhelyezett lyukat alakítottak ki a felvarráshoz.

Kisméretű kerek veretek a koponya jobb oldalán A váz jobb oldalán kéttagú csüngős kaftánveretek voltak. Az öntött, felületükön aranyozott ezüstveretek előlapját növényi indát imitáló minták díszítik. A kaftánveretek között öt darab egyforma és egy eltérő kialakítású található. A sírban eredeti helyzetükben feltárt kisméretű, kerek veretek az ing nyakrészét, esetleg a kaftán gallérját díszítették. A nagyobb veretek viseleti szerepe bizonytalan, valószínűleg a pártára, esetleg a hajfonatkorong függesztőszalagjára varrták fel. A kaftánveretek helyzete egyértelműbb, azokat a kaftán szegélyén két, egymással párhuzamosan futó, függőleges sorban helyezték el.

A VASÁR

A kor temetkezési szokásainak elterjedt eleme a használati tárgyak sírba tétele. A mellékletként adott eszközök között nem ritka a vasár. A kisméretű ár a korabeli asszonyok mindennapos eszközeként a viselet részét képezte. A vastárgyak sírba tételének néprajzi analógiái alapján a kutatók egy része úgy véli, hogy hajdan élt eleink rontáselhárító szerepet is tulajdonítottak ezeknek a vaseszközöknek.