Forrás:

http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/indekszer.html

indiai ékszerviselet

Indiában annyira elterjedt az ékszerek viselete, hogy az ékszereik szembetűnőbbek, mint az - egyébként ugyancsak rendkívül színes öltözékük. Náluk ékszert viselni teljesen természetes, ám hogy milyen ékszereket öltenek magukra, az a kaszti hovatartozástól, a vallástól és a helytől függ. Az asszonyok számára az ékszerek gazdasági jelentőséggel is bírnak. Az esküvőn kapott ékszerek a mennyasszony atyai örökségét képezik, amelyek gazdasági biztonságot jelentenek számára egész élete során. Az ékszerek a házasságot jelképezik, az özvegyasszonyok sohasem ékszerezik fel magukat. Ez utóbbi szokás még ma is dívik, annak ellenére, hogy már nem kötelező számukra.
Az indiaiak a színpompás, drágakövekkel, zománccal díszített arany ékszereket kedvelik a legjobban. Az aranyról feltételezik, hogy mindent képes megtisztítani, amihez hozzáér, emiatt az arany ékszereket - ruha közbeiktatása nélkül közvetlenül a bőrükön viselik.

Sokféle ékszert és sokféleképpen hordanak, amelyeknek mind külön jelentésük van. Az orrtű és az orrkarika a tisztaságot és a házasságot jelzik, habár manapság már sok hajadon is viseli ezeket az ékszereket. Az indiaiak speciális nyaklánca, a mangalaszútra, amelyet a férjes asszonyok hasonlóan használnak, mint nálunk a jegygyűrűt. Hagyományosan az asszonyok az esküvői szertartáson teszik a nyakukba, és csak akkor veszik le magukról, ha a férjük meghalt. Számos érzelem és hiedelem kapcsolódik a mangalaszútrához.

A karpereceket, karkötőket védőpántoknak tekintik, mint jelképes őrt a férjük mellett. A legtöbb férjezett asszony üveg karkötőt hord. Bengálban a férjes asszonyok a házasság jeleként kagylóból, vagy korállból készült karkötőt viselnek. A pandzsáb menyasszonyok mindkét csuklójukon elefántcsont karkötőt hordanak - a családi hagyományoktól függően az esküvőt követő 21 napig, hat hónapig vagy egy évig. A radzsásztáni asszonyok ugyancsak elefántcsont karkötőt viselnek egész életükben, vagy a férjük haláláig.
A különféle fülbevalók karikák, gombok, függők az egész országban nagyon kedveltek. A lányok fülcimpáját rendszerint már az első születésnapjuk előtt kilyukasztják. Egyes fülékszereket csak a férjes asszonyok hordanak, például a kasmíri asszonyok arany fülbevalói egy hosszú vörös szálon lógnak, a fülük felső részébe fúrt lyukból.

Fontos ékszereik még a kézgyűrűk, a lábgyűrűk és a bokapercek, amelyeket fiatalok, öregek, hajadonok és asszonyok egyaránt hordanak. A gyűrűt nem tekintik ma már a házasság jelképének. A lábgyűrűk és a bokapercek viszont ma is főleg a házas asszonyok megkülönböztető jelei. A lábékszerek általában ezüstből készülnek, mivel egy olyan tiszta fémet, mint az arany, nem illik lábon hordani. Ez a privilégium csak a királyi családoknak volt fenntartva.
Speciális ékszerük a mangatika vagy tikli, amelyet a homlok fölött, a haj választékánál hordanak. Ez egy kis fityegő a hajt összefogó lánc végén. Bár valaha ez is a házasság jelképe volt, ma már a férjes asszonyok körében sem általános viselet, csak különleges alkalmakkor, ünnepi eseményeken hordják.